retorika

Szokás mondani, hogy ahol véget ér a technika, ott kezdődik a retorika. 2005-ben a Stanfordi Egyetem diplomaosztó ünnepségén nem volt vetítővásznas technika (mondjuk, előadástechnika sem sok), volt viszont egy csodálatosan megkomponált beszéd, amelynek sorsa ugyanaz, mint a legnagyobb beszédeké − ma már önálló életet él: sokszor, sok helyen idézik (és félreidézik).

Sűrű, csupa-élmény program volt, lelkes résztvevőkkel, akiket csapattá formált a közös akarás: megtanulni, hogy hogyan lehet előadóként másokat lelkesíteni.

(Arra valamennyien − már sokkal korábban − rájöttek, hogy a közönség nem attól lesz lelkes, hogy az előadó nagyot és hangosat mond neki…)

Egy 200-250 fős "beszélgetésen" vettem részt pár hete, mint hallgató. A zömében egyetemistákból álló közönség kb. 5, az ipar meghatározó cégének vezetőjét hallgathatta, kérdezhette.

Előadástechnikai szempontból is érdekes volt a beszélgetés: rávilágított egy régi, de a sportszerűség határait feszegető taktikára, nevezzük ezt az "összes idő és figyelem nekem jár" taktikának.

Ez a taktika könnyen észrevehető, ha Ön nem hagyja megtéveszteni magát azzal, hogy "kerekasztal beszélgetésről", "kötetlen kérdezz-felelekről" vagy bármi egyébről van szó: ezeken a rendezvényeken, az, aki a pódiumon ül, bizony: előadó. Ha pedig ez így van, akkor adódik rögtön a kérdés:

Előadóként hagy-e Ön bármiféle nyomot, emléket a hallgatókban?

Korábban már beszámoltunk az Add el(ő) magad ösztöndíjpályázat 2. alkalmáról, aminek fő témája a történetmesélés volt. A tréningről egy rövid videó összefoglalót is készítettünk, amiből a következő kérdésekre kaphat választ.

• Mi a szerepe a történeteknek az előadásban?
• Hogyan válasszunk történetet?
• Egyáltalán milyen egy jó történet?

A 3. alkalomnak 2 fő témája volt: az életre keltett számok és az előadás érvrendszerének kidolgozása.

A program első felében a résztvevők elemző és alkotó gyakorlatokon keresztül próbálgatták az életre keltés módszereit. Sokféle ötletet kaptak ahhoz, hogy hogyan lehet a(z egyébként semmit- vagy keveset mondó) számokat/statisztikákat jelentéssel megtölteni − és ezáltal jelentőségüket megmutatni.

Az Add el(ő) magad! program 2. alkalma egy meglepetés-vendéggel indult: a résztvevőknek Benkő Vilmos közgazdász-retorikai szakértő, elismert előadó tartott egy előadást, Fejlődésünk kulcsa címmel.

(Az Add el(ő) magad! programról egy rövid videót talál itt − benne a választ arra a kérdésre, hogy miért támogatja az evosoft Hungary kft, Magyarország vezető szoftverháza a programot!)

A 2. alkalom meglepetés-vendéggel indult: a résztvevőknek Benkő Vilmos közgazdász-retorikai szakértő tartott egy tízperces − magával ragadó − előadást, Fejlődésünk kulcsa címmel.

Az előadás után arra kértük a résztvevőket, hogy elemezzék (retorikai-előadástechnikai szempontból) a látottakat-hallottakat. Rögtön kiderült, hogy sokkal könnyebb élvezni az előadást, mint elemezni − sokkal könnyebb a hatása alá kerülni, mint a hatást leírni…

Köszönhetően az evosoft Hungary kft., a BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar, valamint a meex támogatásának − 10 fővel elindult a retorikai, prezentációs és előadástechnikai programunk!

Nézze meg a videót!

Január 11-12-én, illetve február 2-3-án tartottunk retorika-előadástechnika tréninget az ELTÉ-n.

Képes beszámoló:

Avagy: hogyan inspiráljuk a hallgatóságot?

A Minden héten háború (Any given Sunday, 1999) című filmben van egy jelenet, amelyben az Al Pacino alakította figura (vezetőedző) lelkesíti a hallgatóságát (focicsapat tagjait).

Ha Al Pacino lelkesít, akkor az rossz nem lehet − gondolhatjuk, de az öltöző-jelenetet nem csak ezért érdemes megnézni. Számos olyan retorikai-előadástechnikai eszközt, technikát, elvet figyelhetünk meg, amelyet − finomabbra, „magyarabbra” hangolva − magunk is alkalmazhatunk a hallgatóság lelkesítésére, inspirálására (akár vállalati környezetben is).