Al Pacino és a retorika

Györffy Kinga képe

Avagy: hogyan inspiráljuk a hallgatóságot?

A Minden héten háború (Any given Sunday, 1999) című filmben van egy jelenet, amelyben az Al Pacino alakította figura (vezetőedző) lelkesíti a hallgatóságát (focicsapat tagjait).

Ha Al Pacino lelkesít, akkor az rossz nem lehet − gondolhatjuk, de az öltöző-jelenetet nem csak ezért érdemes megnézni. Számos olyan retorikai-előadástechnikai eszközt, technikát, elvet figyelhetünk meg, amelyet − finomabbra, „magyarabbra” hangolva − magunk is alkalmazhatunk a hallgatóság lelkesítésére, inspirálására (akár vállalati környezetben is).

Az eszközök közül most egyet emelek ki: ez a

 

KONTRASZT(PÁR).

 

A beszéd vége fele (3: 45) hangzik el a következő − tökéletesen megalkotott − kontraszt:

Vagy túléljük ezt a harcot egy csapatként, vagy odaveszünk egyénenként.”

Mi adja ennek a − kontrasztba foglalt − jövőképnek az erejét? A:

  • konkrétság,

  • tömörség és világosság,

  • valamint a dinamizmus.

 

Az üzenetnek/jövőképnek egyetlen ilyen − nagyon kifejező − kontrasztba való belesűrítése − sok idő. Sok idő a gondolatok szelektálása-tömörítése, a szavak megválogatása. De megéri ezzel foglalkozni. Mert nem a terjengős, homályos küldetésnyilatkozatok, hanem az ilyen mondatok azok, amelyek megragadnak és megmaradnak a hallgatóságban, amelyek cselekvésre késztetnek, lelkesítenek.

 

Fontos ugyanakkor hangsúlyoznunk, hogy a kontraszt tökéletes megalkotottsága nem elég. Ahhoz, hogy egy kontraszt valóban hasson, az előadónak tudnia kell használnia a hangját és a szüneteket, valamint a tekintetét és a kezeit. Ezekről a következő blogbejegyzésemben fogok írni.

 

 

 

Olvasson tovább! Cikkajánló: