Facebook játék összefoglaló

Gönye Zoltán képe

"Fel fog lebbezni", "ez a történet!" De előtte még "csekkolni fogja a helyzetet", aztán ha még mindig van hozzá kedve, akkor majd "lehet lájkolni!"

Mit érez Ön, amikor a fenti címet olvassa? Számomra egyszerre hat ijesztően, és sajnos egyszerre tűnik ismerősnek is. Mondhatnám úgy is: "ilyen ez a szelavi".

A fenti szavakat, kifejezéseket olvasóink küldték a legutóbbi játékunkra – ami játéknak tűnt ugyan, de annál többnek szántuk. A fő kérdés(ünk) az (volt), hogy:

miért érdekesek ezek a kifejezések egy előadó számára?

(Ha lemaradt volna róla, a játékra szóló felhívást az írás alján megtalálja!)

Kiállunk mások elé, és közben több-kevesebb olyan kifejezést használunk, amely nyelvtanilag egyértelműen hibás.

Még gyakoribb azonban a fület bántó kifejezések használata, vagy csak a szimpla "ööö-zés". (Kingától tudjuk, hogy ez valójában hezitációs szünet.)

Már önmagában a nyelvi slamposság is gond persze, de a nagyobb probléma, hogy egy-egy ilyen kifejezés használata könnyen kizökkentheti a hallgatót. Az egyik olvasónk így fogalmazta ezt meg:"…az 'ööööö'-zéstől, 'hápogástól' teljesen kiakadok, egy idő után már inkább azokat számolgatja az ember…"

Történhet azonban rosszabb is Önnel. Nagyon könnyen megeshet, hogy az előadásából a hallgatók jobban fognak emlékezni egy-egy ilyen "rosszul sikerült" kifejezésre, mint a lényegi mondanivalóra.

És máris adja magát, hogy megkérd(őjel)ezzük: volt-e egyáltalán lényegi mondanivaló – ha csak a nyelvi hibák ("hibák") ragadtak meg. Ez ennyire persze nem egyszerű! Egyéne válogatja, hogy kinél mi hogyan hat, de egy-egy rosszul megválasztott kifejezés olyan erős viszolygást (azaz érzelmet!) tud kiváltani, hogy az elképesztő erővel ragad meg az emlékezetben. Én például nem tudok szabadulni ettől a kifejezéstől: "lekommmunikál". Pedig hónapokkal ezelőtt hallottam egy előadáson… (Közben persze arra is pontosan emlékszem, hogy kitől, csak arra nem, hogy miről is beszélt…)

Ami meglepően nehéz: megszabadulni az ilyen kifejezésektől. A közelmúltban például az egyik előadót arra próbáltam rávenni a felkészülés során, hogy ne használja (na jó, ne használja annyira sűrűn :) ) az olyan kifejezéseket, mint a: "lefejleszt" (szoftvert). Értette ő persze, hogy ezt mellőzni kellene… Az előadás közben azonban, ahol ezernyi más dolog kötötte/köti le még az előadó figyelmét, nyilván újra előjöttek − szépen sorban, sűrűn − ezek a szavak… Kellemetlen. Neki is, és nekem is.

Nem baj, majd még dolgozunk rajta.

Nem nagyon lehet ugyanis mást tenni, mint:

  • tudatosítani, hogy hol vannak/melyek a zavaró nyelvi elemek (tessék előzetesen próbálni!)

  • majd gyakorolni, gyakorolni! (tessék előzetesen próbálni!)

Addig is szemezgessen az olvasóink által beküldött kifejezésekből, amelyeket most "megsharelünk" Önnel:

"Tudom, hogy túlléptem az időkeretet, de azt még gyorsan elmondanám…", "fel fog lebbezni", "letanít", "lekommunikál", "lenyilatkozik", "vmi fényében dönt", "vmi mentén képzeli el...", "míting, flócsárt, gájdlájn stb. szavakat nem szeretem, amikor magyarul megy a prezentáció, magyaroknak", "meg vagyok hívva", "…még mindig mindig és nem mindíg…",

"MuszáLY",

"drakulálok", "viszontlágytojás", "pillanyalatnyilag" , "viszont kihányom", "cseresznyétlen", "lájkoltam ", "egyelőre -− egyenlőre", "leintegrál", "mond" és "küld" felszólító módja még mindig: "küldd" és "mondd", "kauKció", "cumbájspíl", "ilyen ez a szelaví", "lereagál", "biznic", "lefigyel", "LOL, meg a sunázom"

A játékra történő felhívás valami ilyesmi volt:

"…Írd meg itt a hozzászólások között, hogy mi az a szó, szófordulat, kifejezés, amit egy előadáson vagy megbeszélésen hallottál, és amivel "rosszban vagy" − amit olyannyira gyűlölsz, hogy (ebben a formájában) legszívesebben száműznéd a magyar nyelvből…" (A részleteket és a nyertest, megtalálja itt: http://www.facebook.com/ezabeszed.hu)

A nyertesünk pedig: Lacfi Ági volt.