A Gömböc, a történet és a történetmesélés

Györffy Kinga képe

Néhány nappal ezelőtt az Add el(ő) magad!-ra jelentkezők között volt valaki, aki (a jelentkezésben) megemlítette a „BME professzorainak Gömböc nevű találmányát”. Hogy pontosan mi köze a jelentkezőnek a Gömböchöz, és hogy lesz-e nekünk − akár így távolról is − közünk a Gömböchöz, az hamarosan kiderül.

De egy történet most mindenképpen ide kívánkozik. Számomra a Gömböc: ez a történet.

Maga Domokos Gábor mesélt a Zárórában* a Gömböc feltalálási folyamatáról, arról, hogy hogyan próbálta ezt a nagyon szép matematikai kérdést különböző módszerekkel megoldani − végső kétségbeesésében: nem papíron vagy számítógépen, hanem köveket gyűjtve a görög tengerparton.

Domokos és felesége egy hétig Rodoszon nyaraltak, és a teljes hét azzal telt, hogy a matematikus kereste a követ, amelynek egy stabil és egy instabil pontja van. Naponta 20-30 kilónyi követ vitt fel a szállodai szobájukba, ott osztályozott-értékelt, aztán ugyanazt a 20-30 kilót reggel visszavitte a partra. Az őrök elképedve nézték a műveletet: el a kavicsok, vissza a kavicsok... Az előbbi még úgy-ahogy magyarázható volt, de az utóbbival végképp nem tudtak mit kezdeni.

Már éppen könnyes-nevetős részvétet éreznék a feleség iránt, amikor kiderül a történetből, hogy maga Domokos már az 1200-ik kőnél feladta volna – ha nincs a felesége, aki folytatásra bírja. Így végül 2000 darab követ osztályoztak, hasztalan. „Akkor azt gondoltam, hogy befejeztem” − mondja Domokos. „De minden rosszban van valami jó, ebben is volt, mivel utána úgy is fel lehetett tenni a kérdést, hogy…”

A folytatást ismerjük, a Gömböc végül megszületett, és az is kiderült, hogy ha nem kövek, akkor teknősök – de az már egy másik írás tárgya.

Ami itt érdekes, retorikai szempontból, az a történet, illetve a történetmesélés. Ezzel kapcsolatban számtalan félelem és tévképzet él, az egyik közülük az, hogy komoly helyeken semmi keresnivalójuk a történeteknek. Miközben: nincs az az érv vagy definíció, amely egymaga annyi mindenre lenne képes, mint például a fenti történet. Domokos története egyszerre szól a célról (a matematika egyik fontos céljáról: megérteni, leírni a természetet), szól az értékekről (elszántság, együttműködés, kitartás), és szól a várt eredményről (matematikai eredmény egy fizikai tárgy formájában). Olyan történet ez, amely egyszerre értet meg, ébreszt elismerést, és − annak ellenére, hogy önmagában kudarctörténet – inspirál is.

Mint ahogyan inspirálta a 2012-es Add el(ő) magad!-ra jelentkező hölgyet is…

 

* MTV Záróra, 2011. március 8.