Steve Jobs és a tökéletes befejezés

Györffy Kinga - 2011. október 07

Szokás mondani, hogy ahol véget ér a technika, ott kezdődik a retorika. 2005-ben a Stanfordi Egyetem diplomaosztó ünnepségén nem volt vetítővásznas technika (mondjuk, előadástechnika sem sok), volt viszont egy csodálatosan megkomponált beszéd, amelynek sorsa ugyanaz, mint a legnagyobb beszédeké − ma már önálló életet él: sokszor, sok helyen idézik (és félreidézik).

Steve Jobs sokat idézett, emlékezetes mondataiban sokféle formai-retorikai megoldás tetten érhető, ezek közül a legfontosabbak:

az önirónia: „Életemben most vagyok a legközelebb egy diplomaosztóhoz…”
a kontraszt: „Nem tudod egymáshoz kapcsolni a pontokat a jövőt fürkészve − a kapcsolatok csak a múltba visszatekintve látszanak majd.”
a pontos időmegjelölés a történetben: „A reggel 7.30-kor elvégzett vizsgálat (…)”
a metafora: „a halál, amely nagy valószínűséggel az élet legjobb találmánya”; „a halál az élet változás-ügynöke…”
a rövid mondat, amely a hosszú mondatfolyamból kiemeli a legfontosabb gondolatot: „Senki sem akar meghalni.”

A beszéd végén pedig a búcsú-üzenet, a fokozással: „Stay hungry, stay foolish.” Ez így, angolul. Ember nincs, aki emlékszik, hogy ezt Jobs is csak idézte. Ilyen a tökéletes befejezés.