életre keltett számok

A 3. alkalomnak 2 fő témája volt: az életre keltett számok és az előadás érvrendszerének kidolgozása.

A program első felében a résztvevők elemző és alkotó gyakorlatokon keresztül próbálgatták az életre keltés módszereit. Sokféle ötletet kaptak ahhoz, hogy hogyan lehet a(z egyébként semmit- vagy keveset mondó) számokat/statisztikákat jelentéssel megtölteni − és ezáltal jelentőségüket megmutatni.

Számok, tények, eredmények! Ha ezek adottak, akkor kellenek egyáltalán előadások? Hiszen elég csak körbeküldeni a számokat (a tényeket), nem igaz?

Műszaki végzettségűek között dolgozva meglepő, hogy mennyien vallják „a számok magukért beszélnek” elvet. Sokszor ez az egyik legfontosabb érv az előadásokra való alapos felkészülés ellen is.

A „számok magukért beszélnek” gondolatfoszlány egyébként nagyon jól hangzik. Racionálisnak tűnik, megment az előadás-készítéssel járó nyűgöktől, sőt (látszólag) magától az előadással járó stressztől is.

Legutóbbi bejegyzésemben azt ígértem, hogy újra fogok írni az életre keltett számokról: pontosabban arról, hogy nem mindig életre keltés az, ami annak tűnik.

Képzeljünk el most egy olyan orvos-előadót, aki Y város (nem Budapest!) egészségnapján az elmúlt évben megvalósított egészségfelmérő-program eredményeiről számol be (a hallgatóság érdeklődő városiakból áll, akik különböző korúak). Az előadó többek között az érszűrésről is beszél: „Az elmúlt évben 2000 személyen végeztünk érszűrést…” A hallgatóban természetesen azonnal felmerül: ez sok vagy kevés? Siker vagy kudarc? Fejlődés vagy visszaesés?

Úgy tűnik, hogy érik a görög válság után a spanyol is. Mindez valahogy szóba került, miközben együtt kávéztam az egyik munkatársammal. Kiderült, hogy mindketten olvastuk az index.hu témába vágó cikkét. Íme 3 mondattöredék ebből a cikkből:

Görögországnak 110 milliárd eurós pénzügyi segítséget szavaztak meg, és ez súlyos terhet jelent Szlovákiának is. […] Pozsonynak 3 év alatt 816 millió euróval kell segítenie Athént, ez az ország GDP-jének az 1,2%-a. […] Másképpen fogalmazva minden egyes szlovák állampolgár 150 eurót ad a görögök kasszájába...

Többször beszéltünk már a számok életre keltéséről − illetve arról, hogy milyen fontos a száraz tények szemléletes bemutatása. A közelmúltban egy természeti katasztrófa kapcsán rengeteg olyan cikk jelent meg, amelyben tényadatokkal támasztják alá a környezetszennyezés mértékét (emlékeztetőül: 2010 április 20-án felrobbant a Deepwater Horizon nevű olajfúró platform, és azóta a nyersolaj folyamatosan ömlik a tengerbe).

Nemrég láttam az Egek ura című amerikai filmet (2009), amelyben a főhős, Ryan Bingham, a számok életre keltésének egyik módszerét alkalmazza, kiválóan. Ryan a nagyvállalati leépítések szakembere (ne szépítsünk: ő az, aki abból él, hogy Amerika-szerte embereket rúg ki). Ha éppen nem kirúg valak(ike)t, akkor repülőn ül, és a következő áldozatok felé tart. Ezen túl pedig − időnként − előad olyanoknak, akik erre a munkára készülnek (mármint emberek kirúgására).

Azt tapasztalom, hogy a számok kapcsán egyvalamit az előadók többsége megtanult: azt, hogy bizonyos típusú állítások csak úgy hitelesek, ha számokkal támasztjuk őket alá.

Az előadók többsége viszont másvalamit − jóval többet − is gondol (sajnos): valami olyasmit is, hogy „nem kellenek a nagy szavak, mert beszélnek a számok, és mindent elmondanak…”