Szokás mondani, hogy ahol véget ér a technika, ott kezdődik a retorika. 2005-ben a Stanfordi Egyetem diplomaosztó ünnepségén nem volt vetítővásznas technika (mondjuk, előadástechnika sem sok), volt viszont egy csodálatosan megkomponált beszéd, amelynek sorsa ugyanaz, mint a legnagyobb beszédeké − ma már önálló életet él: sokszor, sok helyen idézik (és félreidézik).
