Az életre keltett számok II.

Nemrég láttam az Egek ura című amerikai filmet (2009), amelyben a főhős, Ryan Bingham, a számok életre keltésének egyik módszerét alkalmazza, kiválóan. Ryan a nagyvállalati leépítések szakembere (ne szépítsünk: ő az, aki abból él, hogy Amerika-szerte embereket rúg ki). Ha éppen nem kirúg valak(ike)t, akkor repülőn ül, és a következő áldozatok felé tart. Ezen túl pedig − időnként − előad olyanoknak, akik erre a munkára készülnek (mármint emberek kirúgására).

Ryan Bingham célja, hogy hallgatóságát eltérítse ettől a munkától. Egyik előadásában arról a rengeteg utazásról beszél, amely a munkával jár. "Elmúlt évben 350.000 mérföldet tettem meg…" − mondja ő. "Ez nagyon sok" − gondolhatják a hallgatók, de ez a nagyon sok még kevés ahhoz, hogy elszántságukban meginogjanak. És itt következik a retorika. Ryan így folyatatja: "A Hold 250.000 mérföldre van a Földtől."

Ha az előadónak korábban nem sikerült volna elbizonytalanítania hallgatóságát, akkor a fenti − rendkívül érzékletes − párhuzammal sokat tesz az ügyért. Ha a számokat nem is jegyzi meg a hallgatóság, az érzés benne marad: ez egy olyan távolság, amely a földi halandók számára teljesíthetetlen…

(A kilométerekhez szokott magyar mozinézőnek egyébként nemcsak a szám, a 350.000 okozhat fejtörést, hanem a hosszmérték, a mérföld is. A Hold-párhuzam ilyen szempontból is jól jön tehát.)

Legközelebbi bejegyzésemben is a számokról fogok írni: egy újabb példán keresztül mutatom meg, hogy nem mindig életre keltés az, ami annak tűnik.