Az előadó és a taktikázás

Gönye Zoltán - 2011. június 16

Egy 200-250 fős "beszélgetésen" vettem részt pár hete, mint hallgató. A zömében egyetemistákból álló közönség kb. 5, az ipar meghatározó cégének vezetőjét hallgathatta, kérdezhette.

Előadástechnikai szempontból is érdekes volt a beszélgetés: rávilágított egy régi, de a sportszerűség határait feszegető taktikára, nevezzük ezt az "összes idő és figyelem nekem jár" taktikának.

Ez a taktika könnyen észrevehető, ha Ön nem hagyja megtéveszteni magát azzal, hogy "kerekasztal beszélgetésről", "kötetlen kérdezz-felelekről" vagy bármi egyébről van szó: ezeken a rendezvényeken, az, aki a pódiumon ül, bizony: előadó. Ha pedig ez így van, akkor adódik rögtön a kérdés:

Előadóként hagy-e Ön bármiféle nyomot, emléket a hallgatókban?

A kérdésre adott válasz nagyrészt Önön, pontosabban, az Ön felkészülésén, felkészültségén múlik. Emiatt egy ilyen "kötetlen beszélgetés" előtt is – hasonlóan a hagyományos előadásokhoz – fel kell készülnünk.

Érdemes például végiggondolnunk az "előadás" előtt, hogy:

mi lesz a fő üzenetünk?
milyen hallgatóságra számíthatunk, őket milyen példákon, történeteken keresztül lehet megszólítani?
lesznek-e, ill. milyen szemléltető eszközeink?
mennyi időnk lesz, és ami ebben az esetben a címet ihlette:

(Várhatóan) milyen taktikát fognak alkalmazni az előadótársak?

Hogyan alkalmazta a fenti esetben az egyik (egyébként méltán elismert) előadó az "összes idő és figyelem nekem jár" taktikát?

Egyrészt:

rengeteg történetmeséléssel, "sztorizással". A történetmesélés egyfelől elég időigényes, másfelől kisebb valószínűséggel szakítja bárki is félbe – ugyanis arra neveltek bennünket, hogy a mesét, a mesélőt végig kell hallgatni, és hagyni kell, hogy azt mások is végighallgassák!

Ráadásul:

ez az előadó kicsit úgy tett, mint Columbo… Csetlő-botlónak mutatta magát, akinek mindig az "ajtóban" jut eszébe valami újabb kérdés… Ezzel a többiek éberségét elég hosszan el lehet altatni, azaz egyszerűen későn veszik észre, hogy időhúzás zajlik. Ráadásul a közönség is sokkal nyitottabb sok kisebb (egymásba fűzött) történetre, mint egy hosszúra!

Előadóként mit tehet Ön egy ilyen helyzetben?

Az ilyen játszmák kezelése egyértelműen a moderátor feladata kellene hogy legyen. Ha ez nem történik meg, akkor nem marad más választás, maguknak az előadóknak kell lépniük. Néhány, az előadók által használható "eszköz":

a (másik) történetmesélésébe belefér(het) részünkről is néhány közbevetés, főleg humor formájában;
nem túl konstruktív megoldás, de el lehet kezdeni alkalmazni ugyanezt a taktikát;
akár egész nyíltan meg lehet kérni a moderátort, az előadót, hogy másnak is adjon szót.

Megéri a "konfliktus"?

Szerintem igen! A figyelem igen nagy érték, és nem könnyű olyan helyzetet teremteni, amikor az előadó potenciális célközönségéből egyszerre több száz fő is elérhető. Érdemes ezért a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből, ellenkező esetben felesleges idő és pénzkidobás volt az Ön részéről a részvétel.

De van ennél egy sokkal jobb indokom is!

Így pár hét távlatából lényegében egyedül annak az előadónak a gondolatait tudom felidézni, aki a "összes idő és figyelem nekem jár" taktikát alkalmazta. Persze, hiszen szinte csak róla szólt az este…

Márpedig a pódiumon ülők elsődleges célja (vélhetően) pontosan ez: azaz, hogy a hallgatók rájuk és az ő cégükre emlékezzenek!

Olvasson tovább! Cikkajánló: