Hosszú szünet után

A király beszéde (angol filmdráma, 2010)

„A hosszú szünetek fokozzák az ünnepélyességet.” − így vigasztalja a beszédtanár a  dadogással küzdő tanítványt A király beszéde című filmben. A tanítványnak − aki később VI. György néven lesz brit király − van öniróniája: „Akkor én leszek a legünnepélyesebb király.”

Ez az önirónia, hozzá az elszántság, plusz a beszédtanár formabontó merészsége − és ők ketten végül is megküzdenek a (végtelenül hosszúra nyúló) szünetekkel…

Miközben a filmet néztem, azon gondolkodtam, hogy igen: ők ott a szünetekkel küzdenek, mi meg − egy-egy retorika-előadástechnika tréningen − többnyire a szünetekért. A beszélők, előadók többsége ugyanis nem tart, tudatosan, szüneteket. Legalábbis olyanokat nem, amelyek megteremtenék a beszéd ritmusát, illetve hangsúlyoznák a gondolatokat. A tréningeken az egyik legnagyobb kihívás, hogy a résztvevők ráérezzenek: milyen hosszú az a szünet, amit már a hallgatóság is észrevesz. (A filmben káromkodva töltik ki a szüneteket, mi számolunk). Sok-sok gyakorlás után szoktak a tréning-résztvevők eljutni odáig, hogy már ki tudnak várni: a hatás érdekében van erejük és türelmük elviselni a szünet csöndjét (rémületét :) ).

Nem tudom, hogy ér-e A király beszéde 12 Oscar-jelölést − mindenesetre a királyt alakító Colin Firth-nek én nagyon szorítok. Szeretném, ha az idei díjátadón elmondhatná végre köszön(t)ő beszédét.

Nézze meg a film előzetesét itt:

Olvasson tovább! Cikkajánló:

• Al Pacino és a retorika
• Add el(ő) magad - Ösztöndíjpályázat hallgatóknak
• pptPlex - Egy hasznos PowerPoint kiegészítő
• Életre keltett számok