Avagy: hogyan inspiráljuk a hallgatóságot?
A Minden héten háború (Any given Sunday, 1999) című filmben van egy jelenet, amelyben az Al Pacino alakította figura (vezetőedző) lelkesíti a hallgatóságát (focicsapat tagjait).
Ha Al Pacino lelkesít, akkor az rossz nem lehet − gondolhatjuk, de az öltöző-jelenetet nem csak ezért érdemes megnézni. Számos olyan retorikai-előadástechnikai eszközt, technikát, elvet figyelhetünk meg, amelyet − finomabbra, „magyarabbra” hangolva − magunk is alkalmazhatunk a hallgatóság lelkesítésére, inspirálására (akár vállalati környezetben is).
Az eszközök közül most egyet emelek ki: ez a
KONTRASZT(PÁR).
A beszéd vége fele (3: 45) hangzik el a következő − tökéletesen megalkotott − kontraszt:
„Vagy túléljük ezt a harcot egy csapatként, vagy odaveszünk egyénenként.”
Mi adja ennek a − kontrasztba foglalt − jövőképnek az erejét? A:
-
konkrétság,
-
tömörség és világosság,
-
valamint a dinamizmus.
Az üzenetnek/jövőképnek egyetlen ilyen − nagyon kifejező − kontrasztba való belesűrítése − sok idő. Sok idő a gondolatok szelektálása-tömörítése, a szavak megválogatása. De megéri ezzel foglalkozni. Mert nem a terjengős, homályos küldetésnyilatkozatok, hanem az ilyen mondatok azok, amelyek megragadnak és megmaradnak a hallgatóságban, amelyek cselekvésre késztetnek, lelkesítenek.
Fontos ugyanakkor hangsúlyoznunk, hogy a kontraszt tökéletes megalkotottsága nem elég. Ahhoz, hogy egy kontraszt valóban hasson, az előadónak tudnia kell használnia a hangját és a szüneteket, valamint a tekintetét és a kezeit. Ezekről a következő blogbejegyzésemben fogok írni.
Olvasson tovább! Cikkajánló:
- Számok, tények, eredmények. Ennyi kell egy jó prezentációhoz? [4]
- Add el(ő) magad - ösztöndíjpályázat hallgatóknak [5]
- Életre keltett számok III. [6]
- Esettanulmány: Egy váratlan cikk, és az egykori hallgatóim szemében csorbul a hitelességem... [7]