Szokás mondani, hogy ahol véget ér a technika, ott kezdődik a retorika. 2005-ben a Stanfordi Egyetem diplomaosztó ünnepségén nem volt vetítővásznas technika (mondjuk, előadástechnika sem sok), volt viszont egy csodálatosan megkomponált beszéd, amelynek sorsa ugyanaz, mint a legnagyobb beszédeké − ma már önálló életet él: sokszor, sok helyen idézik (és félreidézik).
Steve Jobs sokat idézett, emlékezetes mondataiban sokféle formai-retorikai megoldás tetten érhető, ezek közül a legfontosabbak:
- az önirónia: „Életemben most vagyok a legközelebb egy diplomaosztóhoz…”
- a kontraszt: „Nem tudod egymáshoz kapcsolni a pontokat a jövőt fürkészve − a kapcsolatok csak a múltba visszatekintve látszanak majd.”
- a pontos időmegjelölés a történetben: „A reggel 7.30-kor elvégzett vizsgálat (…)”
- a metafora: „a halál, amely nagy valószínűséggel az élet legjobb találmánya”; „a halál az élet változás-ügynöke…”
- a rövid mondat, amely a hosszú mondatfolyamból kiemeli a legfontosabb gondolatot: „Senki sem akar meghalni.”
A beszéd végén pedig a búcsú-üzenet, a fokozással: „Stay hungry, stay foolish.” Ez így, angolul. Ember nincs, aki emlékszik, hogy ezt Jobs is csak idézte. Ilyen a tökéletes befejezés.
Olvasson tovább! Cikkajánló:
-
Hosszú szünet után
[6] -
Al Pacino és a retorika
[7] -
Véget ért az "Add el(ő) magad" retorikai-előadástechnikai ösztöndíjprogram
[8]
0