Sűrű, csupa-élmény program volt, lelkes résztvevőkkel, akiket csapattá formált a közös akarás: megtanulni, hogy hogyan lehet előadóként másokat lelkesíteni.
(Arra valamennyien − már sokkal korábban − rájöttek, hogy a közönség nem attól lesz lelkes, hogy az előadó nagyot és hangosat mond neki…)
Egy-egy lelkesítő (érzelmeket és gondolatokat ébresztő, cselekvésre késztető) beszédnek, előadásnak az előkészítése: rengeteg munka. Válogatás, elrendezés, kidolgozás; bíbelődés a szavakkal, képekkel, mozdulatokkal. A program résztvevői ehhez a munkához kaptak technikákat, eszközöket, és reményeink szerint: szemléletet. Kaptak továbbá sok szereplési lehetőséget, kritikus és egyszersmind hálás közönséggel, értékes visszajelzésekkel.
Úgy látjuk, és ők maguk is azt mondják, hogy a három hónap alatt sokat tanultak a retorika-előadástechnikáról, és ezzel szoros összefüggésben: önmagukról.
Bátrabbak lettek abban, amit kimondanak, és abban, amit nem − és bátrabbak a hibák vállalásában is. Mert tudják, hogy a felkészületlenség az, ami megengedhetetlen, nem a tévedés. (A tökéletlenségek teszik az előadást tökéletessé, fogalmazta meg az egyik résztvevő, és ezt pontosan így feljegyeztük a „nagykönyvbe” :)
Mi is sokat tanultunk az „Add el(ő) magad” program alatt, reméljük, hogy lesz folytatás.